Arany a kohóban — Előszó

Nürnberg mártírjainak ajánlva

“Muß eine militärische Niederlage zu einem so restlosen Niederbruch einer Nation und eines Staates führen? Seit wann ist dies das Ergebnis eines unglücklichen Krieges? Gehen denn überhaupt Völker an verlorenen Kriegen an und für sich zugrunde?"

“Die Antwort darauf kann sehr kurz sein: Immer dann, wenn Völker in ihrer militärischen Niederlage die Quittung für ihre innere Fäulnis, Feigheit, Charakterlosigkeit, kurz Unwürdigkeit erhalten. Ist es nicht so, dann wird die militärische Niederlage eher zum Antrieb eines kommenden größeren Aufstiegs als zum Leichenstein eines Völker-daseins."

“Die Geschichte bietet unendlich viele Beispiele für die Richtigkeit dieser Behauptung.”

—Adolf Hitler, Mein Kampf¹

ELŐSZÓ

1948-ban második alkalommal léphettem Németország földjére a párizsi Bureau des Affaires Allemandes² katonai engedélye segítségével, annak okán, hogy a szükséges információkat egy könyv megírásához megszerezzem. E könyv nem más, mint amit az olvasó most a kezében tart (talán, az ideiglenesen győzedelmes demokráciák szemszögéből még ironikusnak is tekinthető ez). Bevezetése és első három fejezete már elkészült, amikor 1949. február 20-án „náci propaganda” vádjával letartóztattak, többi részét pedig a werli börtönben található cellámban írtam meg. Megjelenése, sőt, a kézirat fennmaradása a csodának köszönhető, vagyis inkább csodák alig hihető sorozatának, melyekről egy másik, Defiance³ című, szabadulásom után íródott könyvemben számoltam be.

Itt csupán – négy évvel a könyv megírása után – még egyszer szeretném kifejezni határtalan hálámat a láthatatlan Erők iránt, hogy oly csodálatos módon mentették meg, lapjait érintetlenül juttatva ki a tűzből. Csak szeretném kifejezni bizalmam türelmes, szenvtelen, személytelen Bölcsességükben – e Bölcsességben, mely mindent az üldözött felsőbbrendű emberiség s az általa megtestesített Igazság és Szépség nagyobb dicsőségére használ fel. Ezek az Erők, melyek megmentették és napvilágra hozták e könyvet, bajtársaimat és feljebbvalóimat is visszahelyezik majd a hatalomba, s rajtuk keresztül mentik majd meg egy napon mindazt, ami Nyugaton még megmentésre méltó. Legalábbis én így értelmezem érdekemben tett csodájukat.

Heil Hitler!

SAVITRI DEVI MUKHERJI

Lyon (Franciaország)

1952. augusztus 21.

1 “Muszáj-e a katonai vereségnek az állam és a nemzet teljes összeomlásához vezetnie? Mióta ez a végkimenetele egy balszerencsés háborúnak? Eltűnnek-e népek elvesztett háborúk következményeként?”

“Az e kérdésekre adott válasz igen rövid is lehet: minden esetben, ha a katonai vereség a népekre kirótt büntetés belső romlottságukért, gyávaságukért, jellemtelenségükért, röviden, méltatlanságukért. Ám ha nem ez a helyzet, akkor a katonai vereség sokkal inkább a jövőbeli, nagyszerű feltámadás ösztönzője lehet a nemzeti lét sírköve helyett.”

“A történelem számtalan példával szolgál eme állítás igazolására.” (Adolf Hitler, Mein Kampf [München, Zentralverlag der NSDAP, Franz Eher Nachf., 1939], vol. I, ch. x, 250. oldal.) [Kiemelés a szerzőtől.]

2 Német Ügyek Irodája. [A ford.]

3 Dac. [A ford.]