“Würde man die Menschheit in drei Arten einteilen: in Kulturbegründer, Kulturträger und Kulturzerstörer, dann käme als Vertreter der ersten wohl nur der Arier in Frage. ”
—Mein Kampf, 1939-es kiadás, 243. old.1
Teltek-múltak az évek. Megdöbbentő hatalmad vitathatatlanul kiterjedt az egyre növekvő Birodalomra. Az egész világ – a félrevezetettek világa – növekvő csodálattal tapasztalta nagyságod élményét, és én magam is egyre jobban csodáltalak.
Sok ezer mérföldnyi távolságban – mert a Sors úgy akarta, hogy ott maradjak – a Te szellemedben, az örökkévaló igazság nevében beszéltem. Egyedül jártam utadon, sohasem feledve, hogy egy nap visszatérek majd, és látni foglak Téged diadalodban, hogy egy napon minden ember közül éppen én leszek kiválasztva arra a kimondhatatlan megtiszteltetésre, hogy az eljövendő idők nyelvén elmondjam a világ valamennyi árjájának történeted nem is sejtett értelmét.
Utaztam és beszéltem. Indiai városok estélyein, indiai banyanfák árnyékában, keresztül-kasul India tájain számtalan barna bőrű, fekete szemű emberben az Árja Istenek iránti ősi hűséget, s a pénz modern rabigája iránti gyűlöletet ébresztettem fel – az árja kisebbségben pedig közös faji büszkeségünket. Beszéltem a nyugati pogányság alkonyáról és a sötét kor hajnaláról, melyben ama Ember zsidó hitvallása végül győzedelmeskedett az élet árja krédói felett. Idéztem a keserű szavakat, melyeket Julianus császár mondott a harcmezőn haldokolva, kifejezve kétségbeesését a világ láttán, mit hiába próbált megmenteni a romlástól:
- Győztél, galileai!
Magasztaltam a régi, kasztok tagolta Indiában még rejtve élő keleti árjaságot – hűségesen, várakozó mozdulatlanságában. Szívem minden hevével küzdöttem ama Ember egyenlősítő hitvallásai ellen – a zsidó hitvallások ellen, burkolózzanak bármiféle álöltözetbe is. S beszéltem diadalmas Hajnalodról és az eljövendő napokról, melyek során kelet és nyugat faji arisztokráciája egyesül a halhatatlan árja írásban megőrzött isteni igazságban. Sokszor idéztelek Téged is, az új, világméretű Ébredés Lelkét, a germán és hellén istenek Fiát és Megbosszulóját, a Megmentőt, ki végre, az ezerhatszáz évvel ezelőtt kudarcot vallott hívására válaszolt.
A trópusi légkörben csendültek fel örök szavaid, az igazság és büszkeség szavai, melyeket egy másik nyelven mondtam ki. Hallatukra sok barna arc ragyogott fel, sokan ütötték össze tenyerüket, mert e szavakban a tömeg felismerte a Bölcsességet, mely Indiát uralta a halhatatlan, régmúlt napokban. És a tömegben sok világosabb arc – nemes vonásokkal és figyelmes szemekkel – fürkészőn pillantott fel rám, mert e szavakban a kevesek meghallották és megérezték az árja bölcsesség visszhangját, melyet őseik a dicsőséges, távoli északról hoztak magukkal, hogy valamennyi föld bölcsességévé váljon. Egyszer pedig egy idős férfi jött oda hozzám, mikor befejeztem a beszédem, és a szavaidra utalva így szólt:
- Melyik ősi szent iratból idézted ezt az igazságot?
Könnyek szöktek a szemembe, ahogy felismertem a hidat, mit az Idő áramán által vetettél jelenlegi világunk és legtávolibb ifjúkora közt, a Te szeretett néped és rasszának – közös rasszunknak – tündöklő harcosai közt, kik által az Árják hírneve oly régen betöltötte Indiát; és a tér mérhetetlensége felett, a Te szeretett Földed és minden más föld között, ahol az Árja rassz szelleme uralkodik. Váratlanul eszembe ötlött, hogy az árja világ legkülső peremén állok, alig száz mérföldnyire Burmától és Kínától, és a szívem megdobbant, ahogy kimondtam neved.
* * *
Ekkor találkoztam a déli árják legbölcsebbikével, a csendes Baráttal, aki megértette a Hajnal jelentőségét, s aki a leírt szó és gondolat útján, türelmes tevékenységgel a sötétségben, nagyszerű Új Rended kiterjesztését tervezte és készítette elő az egész világ számára.2 S ez a Bölcs így szólt hozzám:
- Menj vissza oda, ahová a kötelesség szólít! Menj, eljött az idő, indulj egyenesen Hozzá, a nyugat Vezéréhez, mivel egyedül Ő fogja megérteni lángoló hited, mert egyedül Ő köszönti majd szereteted és gyűlöleted, s megad neked mindent, hogy megtégy minden tőled telhetőt! Ne maradj itt, menj egyenesen Hozzá, aki az Élet és a Feltámadás, örömteli tettek ismeretlen földjére, bánkódás és pihenés nélkül!
- Egy év vagy egy kicsivel több idő múlva, ha elvégeztem mindent, amit meg kell tennem itt, ha a hatalmas Aryavartában több ember érti meg, miért jöttem, s áll készen arra, hogy üdvözölje terjedő fényünket, akkor majd elmegyek, s elmondom fivéreinknek: látjátok, keleti módon, keleti szavakkal, s a megértéssel, melyet a tiétek kivételével a minden köteléktől mentes szabadság megadott nekem, meggyorsítottam az árja uralom ősrégi álmának, a világméretű erő álmának beteljesülését!
- Menj most, egy év múlva már túl késő lesz! – felelte a Bölcs.
Miért nem hittem neki? Mikor tisztában voltam pogány Hajnalod hatalmasságával, miért maradtam oly távol a veszélytől és a kötelességtől? Mi tette vakká szemeim a közelgő vihar előjeleire? Minden szeretetem és gyűlöletem ellenére mi tartott vissza? A gonosz sors – vagy diadalmas tervek, melyeket egyetlen ember sem ismer? A mindenható Isten tervei?
1 „Ha az emberiséget három csoportra, kultúra-alapítókra, kultúrahordozókra és kultúra-elpusztítókra osztanánk, akkor valószínűleg csak az árjákat tekinthetnénk az első csoport képviselőinek”.
2 Savitri itt férjéről, Asit Krishna Mukherjiről beszél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése